39. rész

39. rész

*Dóri szemszög*

- Mi az? Minseo, teljesen elsápadtál!- karoltam át aggódva- Olvastál a gondolatukba? Mit láttál?
- Épp ez az, hogy semmit- nézett rám kétségbeesetten, rémült arccal barátnőm- Nem tudtam belelátni a fejükbe.

Értetlenül néztem Minseora.

- Hogy érted azt, hogy nem tudtál belelátni a fejükbe?

- Úgy, hogy tényleg nem láttam semmit… Mintha nem lett volna képességem…

- És ha épp nem gondoltak semmire? Vagy…

- Biztos, hogy gondoltak valamire, csak… Én nem láttam… Mert amikor ti próbáljátok blokkolni a gondolataitokat, akkor is hallok kis szófoszlányokat, vagy látok egy-egy bevillanó képet, de most semmi… Abszolút semmi…

- Csajok… Minden oké?- lépett hozzánk Chanyeol.

- Persze, csak… a fejem…- mondta Minseo- Túl sok ember gondolkodik azon, hogy mit főzzön, mit írt le az otthon felejtett listájára, mire allergiás a barátnője… Mindent beszereztetek, ami kell?

- Azt hiszem, Tao még válogat a sütiknél… Szeretnél hazamenni?- kérdezte aggódva Channie.

- Igen, mert ti már tudjátok kontrollálni a gondolataitokat, de itt…

- Megkeresem a többieket!- indultam el a sütik felé.

Tao tényleg ott ácsorgott, és elmélyülten gondolkodott, hogy milyen édességet vegyen.

- Ha ennyire nem tudsz dönteni, vegyél többet, de kapd össze magad egy kicsit!- mondtam mérgesen.

- Mi a baj?- kérdezte csodálkozva.

- Semmi!- mondtam kicsit idegesebben a kelleténél- Aish… Bocsánat! Csak Minseo… Nem bír ezzel a sok gondolattal, szeretne hazamenni.

- Nagyon rosszul van?- indult el azonnal abba az irányba, ahonnan jöttem.

- Csak szenved a fejfájástól… De Tao… a sütik?- kiabáltam utána.

Visszafutott, lekapott kettőt a polcról és sietve elindult megkeresni Minseot. Kis keresgélés után megtaláltam Baekiet és Krist, elmentünk fizetni és elindultunk haza.

- Ahh, sokkal jobb…- mondta Minseo belépve az ajtón.

- Luhan, nyugodj meg!- hallottuk Suho hangját a nappaliból.

Értetlenül összenéztünk a többiekkel és bementünk a nappaliba.

- Mi történt?- kérdezte Kris.
- A képességem- sírta Luhan- Nem tudom használni… Nem megy…
- Mi?- kérdeztük egyszerre.
- De hát Myung Dae azt mondta, hogy visszakaptad a képességed…- mondta döbbenten Minseo.
- Lay?- fordultam felé, miközben megfogtam Luham kezét, hogy megnyugodjon.
- Nincs már nálam Luhan képessége…- mondta- Megpróbáltam, de már nem megy a telekinézis.
- Nem mondott valami olyasmit Myung Dae, hogy egy darabig ne használjátok a képességeteket?- kérdezte Baekhyun.
- Azt, hogy ne használjuk, de nem azt, hogy nem fogjuk tudni használni!- sírta Luhan kétségbeesetten.
- Shh, kérlek, nyugodj meg!- öleltem magamhoz.

Láttam, hogy Minseo elővette a telefonját, valamit pötyögött rajta, majd kiment a nappaliból. Tao utána ment, én pedig igyekeztem megnyugtatni Luhant.
- Lay, te tudsz gyógyítani?- kérdezte Kris.
- Fogalmam sincs, még nem próbáltam- rántotta meg a vállát- Valakin valami sérülés?
- Öhm… Tegnap főzésnél elvágtam az ujjam- engedtem el Luhant.
- Gyere!- nyújtotta a kezét Lay.

Odamentem hozzá, megfogta a kezem és leszedte a kötést.
- Jézusom, ez nagyon csúnya!- mondta- Miét nem szóltál?- dorgált meg.
- Nem rohanhatok minden apró karcolás miatt hozzád…- mosolyogtam.
- De hát ez nem csak egy karcolás!
- Mindegy!- legyintettem- Amíg nem ismertünk titeket, addig is magától gyógyult minden sebem.
- Jaj, te nőszemély…- sóhajtott Lay és óvatosan megfogta az ujjam.

Felizzott a tenyere, azonban miután elhúzta a kezét, a seb még mindig ott volt, csak gyógyultabbnak tűnt.
- Hát ez…? Ezt nem értem… Én…- Lay.
- Azt mondta a főnök, hogy mindkettőtök képessége megvan, csak kicsit több idő meg gyakorlás kell, hogy újra olyan legyen, mint régen- jött vissza a nappaliba Minseo és Tao.
- Nekünk is el kell járnunk hozzá?- kérdezte szipogva Luhan.
- Azt mondta, ha szeretnétek, menjetek- Minseo.

Mindenki elhallgatott, amikor valamelyik fiúnak egy hatalmasat kordult a hasa.
- Hupsz… Bocsi!- pirult el Chanyeol.
- Tudtam, hogy mindenki borzasztóan éhes, még mi is, úgyhogy amikor elindultunk haza a boltból, rendeltem kaját mindenkinek!- mosolygott Kris- Nemsokára itt lesz, szerintem.
- Köszönjük!- mondták a fiúk boldogan.
- Gyere Min, pakoljuk ki a táskákat- mosolyogtam barátnőmre.

Becipekedtünk a konyhába, és nekiálltunk kipakolni. Épp végeztünk, amikor csöngettek.
- Majd én megyek!- kiabáltam, miközben felkaptam a pénztárcám.
- Köszönjük, Noona!- kiabálta Kai és Sehun.

Mosolyogva nyitottam ajtót, azonban amikor megláttam az ajtóban álló személyt, lesokkolódtam. A pénztárcám kiesett a kezemből, az apróim csörögve gurultak minden felé.
- Öhm… Jól vagy?- kérdezte aggódva a futár.
- Mi történt?- futott ki a nappaliból Baekhyun és Chen.

Amikor meglátták a futárt, mindketten megtorpantak.
- Gyere!- fogta meg a kezem Baekhyun és berángatott a konyhába, ahol kitört belőlem a sírás.
- Donghwa…- zokogtam- Ugyanúgy néz ki, mint Donghwa…
- Shh…- simogatta a hátam Baekhyun, miközben szorosan ölelt.
- Dóri…- jött be a konyhába Chanyeol- Ha egy kicsit megnyugodtál, gyertek ki a nappaliba.
- Oké!- mondta Baek.

Nem sokkal később sikerült lenyugodnom, és visszamentünk a nappaliba a többiekhez, ahol ott volt Donghwa hasonmása. Láttam Minseon, hogy ezt a találkozást ő sem bírta ki könnyek nélkül.
- Jól vagy?- kérdezte tőlem Kris.
- Igen, csak…- nem tudtam levenni a szemem a futárról.
- Ne haragudjatok!- mondta- Nem gondoltam volna, hogy valaha találkozni fogok a bátyám munkatársaival…
- Donghwa a bátyád?- kérdeztem.
- Igen… Néhány perccel korábban született, mint én… Ikertestvérek voltunk, de gondolom erre rájöttetek…
- Soha nem beszélt arról, hogy van egy ikre…- mondta Minseo- Habár néha emlegetett valakit… Azt hiszem Dongwoot…
- Személyesen!- mosolygott- Én rengeteget hallottam rólatok… Akárhányszor találkoztam, vagy beszélgettem Donghwával, mindig a gyönyörű, kedves kolléganőiről áradozott, és mindig nógatott, hogy látogassalak meg titeket… Igazán sajnálom, hogy csak így ismerhettelek meg titeket…- ekkor megcsörrent Dongwoo telefonja- Ne haragudjatok, vissza kell mennem dolgozni. Öhm… Valamikor visszajöhetek?

- Amikor csak szeretnél!- mondta Suho.

- Köszönöm!- mosolygott szomorkásan- Jó étvágyat!

- Köszönjük szépen!

   Dongwoo elköszönt tőlünk és elment.

- Ez annyira… furcsa- mondta Minseo könnyes szemekkel.

- Olyan, mintha Donghwa lett volna… Az arca, a haja… A mozdulatai…- bújtam Baekhyun vigasztaló ölelésbe.

Valakinek megint megkordult a hasa.

- Együnk!- töröltem le a könnyeim.

D.O-val elmentünk evőeszközökért, mindenkinek adtunk és csendben nekiálltunk enni.

- Mit csináljunk?- kérdezte Chanyeol a földön hasalva, miután mindenki végzett az evéssel.
- Nézzünk megint valami izgi horrort!- mondta Xiumin.
- Esélytelen!- mondtuk Taoval és Minseoval egyszerre.
- Nem hiányzik még egy éjszaka, amikor nem tudok aludni, mert Minseo fél- Tao.
- Csak ezt ne mondtad volna!- nézett rá mérgesen Min- Rettegtem a sötétben a takaró alatt, miközben te békésen horkoltál mellettem.

Mindenkiből kitört a nevetés.
- Van egy nagyon jó film, azt szeretném veletek megnézni!- tapsikolt lelkesen Luhan.
- Ugye nem horror?- kérdeztem.
- Nem- mosolygott- Az a címe, hogy a Föld után.
- Azt a filmet nagyon dicsérték!- Sehun.
- Akkor nézzük meg azt!
- Pillanat!- ugrott fel Kai és felfutott a lépcsőn.

Luhan megkereste a filmet, bekészítette és mindenki kényelmesen elhelyezkedett, amíg vártuk Kait. Nemsokára mindenkinek jött SMS-e, amiben ez állt: „Nem találom a telefonom. Meg tudnál csörgetni? Kai” Sokunkból kitört a nevetés, Suho viszont vad pötyögésbe kezdett és a füléhez emelte a telefont.
- Megtaláltad már?- kérdezte- Még nem? Hova a francba tudtad így elrakni?

Mi megállás nélkül nevettünk.
- Suho…- jött le nevetve Kai a lépcsőn- Felfogtad, hogy mit csináltál?
- Persze, megcsörgettelek, hogy megtaláld a telefonod, mert küldtél… Óh, bazd meg!

Alig bírtuk abbahagyni a nevetést.
- Istenem, de hülyék vagytok mindketten…- törölgettem a könnyeim.
- Én most miért?- kérdezte Kai.
- Csak neked juthat eszedbe ilyen SMS-t írni…- Chanyeol.
- Nem hagyhattam ki!- húzta ki magát büszkén.
- Na ülj le a seggedre, és álljunk neki filmezni!- Luhan.

Kai leült D.O elé a földre, Luhan pedig elindította a filmet. Az elején még érdeklődve néztem a filmet, a közepétől viszont végigaludtam.
- Öhm… Ezek szerint a csajokat nagyon érdekelte a film…- jegyezte meg Lay.
- Dóri…- simogatta az arcom Baekhyun.
- Hm?- pislogtam rá álmosan.
- Vége a filmnek- mosolygott rám.
- Komolyan?- néztem a tv-re- Óh…
- Szerintem jól tették a csajok, hogy elaludtak… Rohadt unalmas volt ez a film!- Chen.
- Mégis horrort kellett volna nézni- Xiumin.
- Azon nem tudtam volna aludni…- motyogta álmosan, csukott szemmel Minseo.
- Szerintem nem a film unalmassága miatt aludtatok el…- Baekhyun- Totál kimerültek vagytok a folytonos, egész napos munkától.
- Most van 3 szabadnapunk- ásítottam.
- Mi lenne, ha elmennénk valahova pihenni?- vetette fel az ötletet Kris.
- Mire gondolsz?- D.O.
- Wellnes! Masszázs, szauna, úszkálás… Na?
- Tökéletes!- mondtuk Minseoval egyszerre.
- Többiek?- nézett a fiúkra Kris.
- Egyértelmű, hogy benne vagyunk!- mondták.

Kris lehozta a laptopját, és nekiálltunk szállásokat nézni. Annyira megörültünk a kényeztető pihenésnek, hogy éjszakába nyúlóan szervezkedtünk.

38. rész

38. rész

*Minseo szemszög*

*Dóriéknál*

Egy húsz perces séta után megérkeztek a főnökünk lakásához, ahol már forró kávéval várták őket.
- Ő itt Jong Min – mutatta be az egyik férfit, akiről eddig csak szóban hallottak – Ő pedig Myung Dae, aki megpróbál segíteni nektek.
- Örvendek – ráztak kezet egymással.
- Ők pedig Dóri, Baekhyun, Sehun, Chanyeol és a két páciens, Lay és Luhan.

Helyet foglaltak mindannyian, majd Myung Dae felsóhajtott és kis csapatra nézett.
- Ha jól hallottam, akkor Layhez került Luhan képessége egy támadás következtében, ugye? – egyszerre bólintottak.
- Egy ismerősömet látogattuk meg, amikor ránk támadtak. Engem leszúrtak, egy rövid időre meg is haltam, de Lay visszahozott, és ekkor került hozzá – fogta rövidre Luhan.
- Értem. Te akkor gyógyítani tudsz – nézett Layra, majd Lulu felé fordult – Te pedig…
- Tárgyakat tudok mozgatni.
- Aha. Mivel jó tett érdekében történt meg ez a baleset, könnyen vissza tudom fordítani a dolgokat – dörzsölte össze tenyereit, majd felállt.
- Pontosan hogyan fog működni ez az egész?
- Nehéz elmagyarázni, de ha arra vagy kíváncsi, mennyire lesz fájdalmas, nos… talán egy kissé az lesz, mindkettőtöknek, de hamar elmúlik. Utána előfordulhat kimerültség, fáradság, és jobb lenne, ha pár napig nem is használnátok a képességeteket – mondta, mire mindenki megkönnyebbülten sóhajtott fel – Akkor… ti ketten, fiúk, feküdjetek le ide egymás mellé – mutatott a földre, ahol már két matrac le volt terítve.
- Mi is itt maradhatunk vagy menjünk ki? – kérdezte Dóri, miközben aggódva nézte, ahogy a két fiú elhelyezkedik és szorosan egymás kezébe kapaszkodnak.
- Ha akartok, maradhattok – mosolygott rájuk Myung Dae - De egy kicsit álljatok hátrébb.

Mindannyian a nappali ajtajába mentek, és onnan figyeltek feszülten. Dóri rémülten és torkában dobogó szívvel bújt Baekhyunhoz, és temette arcát mellkasába pont úgy, hogy valamennyit takarjon is a fiú, ugyanakkor lássa is a történéseket. Baekhyun szorosan fonta karját Dóri dereka köré, és egy cuppanós puszit nyomott a fejére nyugtatásképpen.

- Felkészültetek, fiúk? – kérdezte Myung Dae, mire mindketten bólintottak – Rendben.

    Myung Dae letérdelt Lay mellé, majd két kezét, tenyérrel lefelé a mellére helyezte. Lehunyta szemeit, és koncentrált. Hosszú, néma percek teltek el. Myung Dae halk, érthetetlen motyogása lassan megtöltötte a nappali csendjét, majd hamarosan Lay apró, fájdalmas nyöszörgései is társultak mellé. Lay kicsit megrázkódott, és úgy mocorgott, mint aki rosszat álmodik. Arca eltorzult, szemeit lehunyta a fájdalomtól.

Myung Dae kezei egyre jobban remegtek Lay mellkasa felett, majd hirtelen fénylő, ezüstös csillagok lövelltek ki kezéből, és terítették be a fiú testét. Mindannyian lélegzetvisszafojtva, csodálkozva figyelték őket. Ha valamelyik képesség, hát Myung Dae-é valóban ritka volt és nem mindennapi látványt volt, ahogy használta.

Lay mellkasa egy pillanatra felemelkedett a levegőbe, majd visszazuhant a matracra, és elnémult. A csillogás megszűnt teste körül, nem rázkódott többé, feje pedig ernyedten billent balra, és csak a halk lélegzetvételét lehetett hallani.

   Dórit elfogta a pánik, hogy mi van, ha Lay meghalt, de Myung Daen nem látszódott semmiféle idegesség, aggodalom, így lassan ő is megnyugodott, miközben teljes erőből szorította Baekhyun kezét.

  Myung Dae felállt, majd Luhan oldalára lépett, letérdelt mellé, és most a kezeit az ő mellkasa felé helyezte. Luhan hatalmas, ijedt szemekkel nézett a férfira, majd tekintete a mellette lévő alélt barátjára tévedt. Myung Dae ismét mormolni kezdett valamit az orra alatt, majd a ragyogó, apró csillagok most ő felette kezdtek el vibrálni. Luhan lehunyta szemeit, és engedte, hogy ezek a fénylő pontok beleivódjanak a testébe, mélyen, egészen a bőre alá, és megtöltsék őt élettel. Engedte, hogy a képessége visszatérjen, ereibe olvadjon.

    Aztán hirtelen a szobára néma csend borult. Minden ragyogás egy csapásra elmúlt, Luhan és Lay ájultan feküdtek a matracon, Myung Dae pedig csak néhány perc elteltével nyitotta ki a szemét, és nézett a megszeppent társaságra.

- Minden okés, most már Luhanban van a saját képessége. Egy ideig még ki lesznek dőlve, de jól vannak – állt fel a földről, majd kissé ingatag léptekkel a kanapéhoz sétált, és fáradtan nyúlt el rajta.
- Hála a jó égnek – tört ki mindenkiből egy megkönnyebbült sóhaj, majd Dóri letelepedett a földön fekvő fiúkhoz, és addig fel nem kelt, míg magukhoz nem tértek, a többiek pedig a kanapékon foglaltak helyet.

*

- Végre itt vagytok! – öleltem meg néhány órával később Dóriékat, de legfőképpen Luhant és Layt – Hogy vagytok, srácok?
- Kissé elgyengülve, de megvagyunk – felelte nyúzott arccal Lay.
- Ja, és sikerült visszakapni a képességemet – mondta egy hatalmas vigyorral az arcán.
- Ez nagyszerű! – veregette hátba mindegyik fiú a két srácot.

   Leültünk a nappaliba, ahol részletesen beavattak minket, hogyan is zajlott ez az egész képesség-visszaadás.
- Nagy mázlink van, hogy sikerült ilyen embert találnunk és hogy minden ilyen zökkenő-mentesen ment – sóhajtottam fel – Pedig rossz előérzetem volt ezzel kapcsolatban.
- Azt elhiszem – felelte Kris – De most már mindannyian megnyugodhatunk. Erre innunk kell!
- Óh, hogyne! Azért, hogy aztán mi szedjünk össze titeket, nem? – rázta meg rosszallóan a fejét Dóri, mire mindenki felnevetett.
- Csak egy pohárral! – állt fel Tao is, majd nem sokkal később egy üveg pezsgővel a kezünkben koccintottunk Luhanra és Layre.

*Két nappal később*

   Az elmúlt két napot mindannyian a lakásban töltöttük, rengeteg pihenéssel és ökörködéssel, így a srácoknak sikerült minden élelmet felélniük, éppen ezért kellett péntek reggel elmenni bevásárolni. Tao, Baekhyun, Kris és Chanyeol velünk jöttek, egyrészt, mert egyedül nem engedtek el, másrészt mert valakinek mégiscsak haza kell vinni azt a sok cuccot… A boltban természetesen szétváltak útjaink, mert a fiúk vagy mindig előrehaladtak, vagy lemaradtak, de nem bántuk, mert így Dórival ketten nyugodtan tudtunk beszélgetni.
- Te, az ott nem Jiyong és Changmin? – mutattam hirtelen az előttünk haladó páros felé.

- De, szerintem ők azok! Menjünk, köszönjünk nekik – mondta Dóri, majd gyorsan utolértük őket, és egy nagy mosollyal az arcunkon üdvözöltük őket:
- Sziasztok. Hogy vagytok? – kérdeztük.
- Öhm… mi ismerjük egymást? – nézett össze a két fiú.
- Persze, mi vagyunk Dóri meg Minseo – felelte barátnőm.
- Ahha, biztos.
- Jajj, ne szórakozzatok, srácok! – löktem meg barátain Jiyong vállát, mire amaz dühödten villantotta rám szemeit, és söpörte le magáról kezemet.
- Elment az eszed, mit taperolsz? – kérdezte bunkón, mire ijedten léptem egyet hátra. – Nem vagyok senkid, azt se tudom, kik vagytok.
- Mi? De hát mi… - kezdte volna Dóri, de Changmin közbevágott.
- Kopjatok le a francba, hülye libák – hangjából érződött a merő tapintatlanság, és szemforgatva hátat fordított, majd továbbmentek.
- Mi volt ez? Mi ütött ezekbe? – nézett rám értetlenül Dóri – Annyira nem vall rájuk ez a viselkedés.
- Fogalmam sincs – válaszoltam, miközben eszembe jutott, hogy múltkor Baekhyun odament hozzájuk a kávézóban. Vajon mit mondhatott nekik? Vajon ez miatt viselkedtek így? De hát ez hülyeség. Baekhyun nem tenne ilyet, nem fenyegetné meg őket. Meg különben is…
- Hahó, Min, jól vagy? – lengette meg Dóri előttem a kezét, mire megráztam fejem, és ijedten néztem először a két srác hűlt helyére, majd Dórira – Minden oké?
- Persze, csak… csak Changmin meg Jiyong…
- Igen, itt voltak az előbb, és elég bunkók voltak.
- Tudom, de nem az, hanem… - teljesen össze voltam zavarodva, és hihetetlen erősségű fejfájás tört rám.
- Mi az? Minseo, teljesen elsápadtál! – karolt át aggódva Dóri – Olvastál a gondolatukban? Mit láttál?
- Épp ez az, hogy semmit – néztem kétségbeesett, rémült arccal barátnőmre – Nem tudtam belelátni a fejükbe.

*Otthon*

   Míg mi elmentünk boltba, a többiek a nappaliban döglöttek és épp egy unalmas filmet néztek.
- Éhes vagyoook! – nyavalyogta Suho, majd lábait Chen ölébe tette.
- Én is. Kellett nektek mindent felzabálni – mondta vádlón Kai, válaszul pedig Sehun tarkón vágta egy párnával – Na, áú! Nem én ettem a legtöbbet!
- Igaz, az Tao volt – nevetett fel Xiumin – Valaki nem akar hozni egy pohár vizet?
- Eltaláltad: nem – jött mindenkitől a felelet.
- Na, kapjátok be! Hogy másszak ki, ha majdnem mindenki rajtam tehénkedik? Aish, komolyan, hol vannak már a többiek? Siethetnének kicsit.
- Most indultak el egy öt perce – kapcsolt egy újabb adóra Lay – Egyébként meg kérd meg Luhant.
- Luhaaaaan – nézett hatalmas kiskutyaszemekkel a fiúra Xiumin – Nem akarsz hozni nekem valamit inni?
- Ha idepisilek, az jó lesz? – kérdezte röhögve, majd Xiumin gyilkos tekintetét látva, arca komoly lett – Jó, oké, hozok neked.

   Luhan szemei előtt megjelent egy pohár víz, majd elmélyülten meredt a kezére, ám abban nem jelent meg az említett kívánság. Minél erősebben próbálta elképzelni maga előtt, annál inkább kétségbe esett. Arcára kiült a rémület, és könnyes szemekkel pillantott barátaira.
- Srácok… nem tudom használni a képességemet…