2013. július 31., szerda

14. rész


http://images6.fanpop.com/image/photos/34400000/EXO-s-Comeback-XOXO-Pictures-exo-m-34488270-500-294.jpg?1376415314245


14. rész
*Dóri szemszög*

Másnap reggel hamarabb felébredtünk Minseoval, mint a fiúk. Szinte mind a 12-en a nappaliba aludtak valamilyen pozícióban, kivéve Lulut, akit miután Baekhyun bezavart, elaludt a bejárati ajtónál.
- Szerintem csinálni kellene nekik kávét, meg keresni sok fájdalomcsillapítót, mert az összes tuti másnapos lesz…- nyomott el egy ásítást Minseo.
- Biztos, hogy azok lesznek… Azok után, amiket műveltek…- kuncogtam.
Bementünk a konyhába, ahol töménytelen mennyiségű kávét főztünk a jómadaraknak. Amikor visszamentünk a nappaliba, Kris már ébredezett.
- Jó reggelt!- mondtuk Minseoval egyszerre.
- Nektek is…- dörzsölgette a szemeit- Úristen, de másnapos vagyok…
- Hát elég sokat ittatok tegnap- nyújtott oda neki egy bögre kávét Minseo.
- Ugye nem csináltunk semmi hülyeséget?- kérdezte, mire belőlünk kitört a nevetés- Akkor ezek szerint csináltunk… Miért van eltörve az új wc pumpa?
Minseoval megint csak nevettünk, amire többen is felébredtek.
- Kérhetek fejfájás csillapítót?- nézett ránk Kai.
- Én is…- masszírozta a halántékát Chen.
- Hozok mindenkinek- indultam meg a konyha felé.
Felkaptam az egész doboz gyógyszert, meg 2 palack ásványvizet, és visszamentem a nappaliba, ahol időközben mindenki már ébren volt.
- Miket csináltunk?- kérdezte Kris.
- Miért van legyantázva az egyik lábam?- kérdezte Luhan, mire mindenkiből kitört a nevetés.
- Komolyan ilyen sokat ittunk?- kérdezte D.O.
- Nézz csak körbe…- mondtam, mivel a nappali tele volt kiürült sojus üvegekkel.
- Oké, tényleg nagyon sokat ittunk…- nevetett- Aigo, de fáj a fejem…
- Nem tudjátok, ki gyantázta le a lábam?- kérdezte Luhan.
- Baekhyun volt…- mondtam zavartan, amikor eszembe jutott a tegnap éjszaka.
- Én?- kérdezte Baekhyun csodálkozva- Tényleg én voltam?
- Igen, te voltál- nevetett Minseo.
- És mi történt azzal a pumpával?- kérdezte Xiumin.
Belőlünk Minseoval megint kitört a nevetés, amit alig bírtunk abbahagyni.
- Hjaj…- fogtam a hasam, ami már fájt a sok nevetéstől- Te törted el, Kris. Hozzávágtad a falhoz, amiért Tao belenyomta az arcodba.
- Hogy mit csináltam?- kérdezte Tao.
- Nekiálltatok kardozni a wc kefével, meg a pumpával, aztán Kris meg akarta mosni Tao fogát a wc kefével, és…- Minseo olyan szinten nevetett, hogy nem tudta befejezni a mondatát.
Mindenki nevetett Kris és Tao kivételével.
- Nagyon remélem, hogy az a wc kefe is az újonnan vásárolt volt…- méregette mérgesen Tao Krist.
- Hát ha ez volt az, akkor az új, akkor…- mutatta fel Kai a kanapé mögött heverő wc kefét.
- Miért árad a pumpából a soju szag?- kérdezte Sehun.
- Kai-al pohárnak használtátok miután eltörött és Tao megsiratta…- nevettem.
Mindenkiből ismét kitört a nevetés.
- Na jó, én nekiállok elpakolni, mert szörnyű ez a rendetlenség- keltem fel a kanapéról.
- Segítek!- mondta Minseo.
Közben a fiúk is csatlakoztak, így viszonylag hamar végeztünk a rendrakással.
- Minseo…- fordultam barátnőm felé- Azon gondolkoztam, hogy… Haza kellene mennünk még néhány dologért… Vagyis… Nem tudom…
- Én is gondolkodtam már ezen, hogy ideje lenne áthozni még a fontosabb és épségben maradt dolgokat… De mi van, ha most is ott vannak?- nézett rám rémülten.
- Elmegyünk veletek!- mondta Chanyeol.
- Csodás…- forgatta meg a szemeit Tao.
- Te itthon maradsz!- nézett rá mérgesen Kris.
- Eszembe se jutott, hogy én is a díszkíséret tagja legyek…- mondta, majd kisétált a nappaliból.
- Na akkor mindenki készülődjön, aztán indulás- mosolygott rám Baekhyun, amitől én elpirultam.
Minseoval bementünk a közös szobánkba, és felöltöztünk.
- Mi az, amiről éjszaka óta annyira hallgatsz?- kérdezte Minseo.
- Micsoda?- néztem rá- Ja, semmi…- sütöttem le a szemem.
- De valamit nagyon titkolsz… Mondd el!- nézett rám sürgetően.
- Na jó…- sóhajtottam- Ugye kimentem levegőzni a fiúk sztriptíze után… És Baek épp Lulu lábát gyantázta… Aztán bocsánatot akart kérni, amiért elvették a gyantámat, és hát… Megcsókolt…- suttogtam az utolsó szót.
- Hogy mi?- kezdett el vinnyogni Minseo- Ezt nem mondod komolyan?
- Csendesebben, még a végén meghallja valaki!- csitítottam- De valószínűleg olyan részeg volt, hogy már egyáltalán nem emlékszik rá.
- Sose fogod megtudni, ha nem kérdezed meg…
- És ezt hogy képzelted? Odaállok elé, hogy „Szia Baekhyun, nem tudom emlékszel-e, de részegen velem csőröztél, és tudod nagyon jó volt, kérek repetát…” Így gondoltad? Mert akkor felejtsd is el!
- Hát te nagyon hülye vagy- nevetett Minseo.
- Lányok kész vagytok?- szólt be Kai.
- Egy pillanat!- mondtuk egyszerre, amit megmosolyogtunk.
Gyorsan felkaptuk a mobilunkat, és lementünk a fiúkhoz a nappaliba.
- Indulhatunk?- kérdezte Xiumin.
- Komolyan mindenki megy?- kérdezte Tao az ajtónak támaszkodva.
- Miért, félsz itthon egyedül?- kérdezte gúnyosan Minseo.
- Chen, Suho, Sehun és Luhan itthon maradnak- mondta Kris, mielőtt Tao visszavághatott volna Minseonak.
Elköszöntünk a fiúktól, és elindultunk. Útközben a tegnapi buliról beszélgettünk, és nagyon sokat nevettünk.
- Belépünk majd Donghwahoz is?- kérdezte Minseo.
- Persze!- mondtam- Ugye nem gond?- néztem a fiúkra.
- Egyáltalán nem- mosolygott Channie.
A lakásunk előtt félve néztünk össze Minseoval.
- Várjatok itt, én gyors bemegyek körülnézni, hogy van-e itt valaki- mondta Kai, majd el is tűnt.
Nem sokkal később mosolyogva jött vissza.
- Nincs itt senki!
Minseo előhalászta a kulcsát, és kinyitotta az ajtót, ami mögött még mindig az a káosz fogadott, amit sietve itt hagytunk.
- Ha már tönkre tette a lakásunkat, mostanra igazán kitakaríthatott volna…- morogtam, mire a többiek felnevettek.
Bementem a szobámba, és ismét a sírás fojtogatott. Egy bőröndbe belegyűrtem az itt maradt ruháimat, kiszedtem a képeimet a törött képkeretekből, elpakoltam az összes személyes cuccomat, és könnyes szemekkel néztem az angyalkáimat.
- Dóri, minden oké?- lépett mellém Lay.
- Igen, csak… Ezt még apukámtól kaptam, és nagyon sokat jelentett számomra…- szorongattam a törött tündérkém.
Lay mosolyogva átvette tőlem, a markába zárta, majd egy perccel később új állapotba adta vissza.
- Tessék!- nyújtotta felém mosolyogva.
- Ezt mégis hogy csináltad?- engedtem utat a könnyeimnek, miközben magamhoz öleltem az immár ép tündért.
- Nem csak embereket tudok gyógyítani, hanem törött tárgyakat is meg tudok csinálni, hervadt virágokba is tudok életet tölteni…
- Nagyon szépen köszönöm!- öleltem meg boldogan.
Ő csak önfeledten nevetett, majd segített eltenni az angyalaimat, és kivitte a nappaliba a csomagom.
- Minseo, kész vagy?- kukkantottam be barátnőm egykori szobájába.
- Mindjárt!- nézett rám- Te sírtál?
- Öhm… igen- hajtottam le a fejem.
- Miért?
- Lay meg… öhm… megjavította az apukámtól kapott tündérem. Vagy valami ilyesmi- mosolyogtam szomorkásan.
- Komolyan?- kérdezte csodálkozva Minseo- Hát ez nagyszerű!
- Igen- nevettem- Gyere, induljunk Donghwahoz!
Kivittük Minseo csomagját is a nappaliba, amivel Kai azonnal hazateleportált, így nem kellett cipelnünk a kávézóba.
- Még valami, amit szeretnétek elvinni?- fordult felénk Kris.
- Nincs- mondtuk egyszerre Minseoval.
- Hát akkor indulás!- csapta össze a kezeit Channie.
Útközben is nagyon sokat nevetgéltünk, hála Krisnek és Channienak. Amikor azonban befordultunk a kávézó utcájába, Minseoval mindketten megtorpantunk. A kávézó előtt rengeteg mécses és virág volt.
- Ugye ez nem azt jelenti, amire én gondolok?- kérdezte Minseo könnyes szemekkel- Ugye nem halt meg senki?
Kezdtem bepánikolni. Baekhyun megfogta a kezem, és a kávézó felé húzott. Nem mertem ránézni a sok mécsesre és virágra, féltem, hogy olyan képet látok ott, amitől a legjobban rettegek. A kávézóba belépve érezni lehetett a levegőben a gyászt. Most is sok vendég volt, de nem volt az az önfeledt beszélgetés, mint amikor mi itt voltuk.
- Sziasztok!- lépett hozzánk szomorkás mosollyal a főnök.
- Jó napot!- köszöntek neki a fiúk.

Mi Minseoval csak néztük a pultban álló idegen fiút.
- Ugye nem?- néztem a főnökre könnyes szemekkel.
- De… Donghwa tegnap este meghalt.

2013. július 22., hétfő

13. rész


http://24.media.tumblr.com/31d78d3598e7202a71825afc304bfd88/tumblr_mq9djevspw1sy2qu7o1_400.gif 
 

13. rész
*MinSeo szemszög*

Ahogy egyre közeledett az este és lassan besötétedett, úgy egyre több alkohol gördült le a torkunkon – pontosabban a fiúk torkán, mi inkább csak a kanapén ülve iszogattunk és nevettünk rajtuk. Egyikünk se volt ivós fajta, na meg azért mégiscsak 12 fiú vett körbe minket, valakiknek józannak is kellett maradni. Persze néha-néha mi is felálltunk és beálltunk táncolni a srácokhoz, de többnyire csak közönség voltunk. Épp elég volt ez nekünk, mert sikerült minden problémát félretennünk erre az időre, és csak a szórakozásra koncentrálni.
Órák óta bömbölt a zene, az idő már éjfél felé közeledett, de a hangulat továbbra sem csappant. Nem tudom, honnan volt ennyi erőnk ehhez, de mindketten nagyon jól bírtuk és még cseppet sem voltunk fáradtak.
- Te, valahogy mintha kevesebben lennénk – szólalt meg Dóri, és ahogy körbenéztem, nekem is feltűnt, hogy megfogyatkoztunk.
- Istenem, lehetetlen ennyi embert szem előtt tartani – sóhajtottam fel, majd épp felálltam volna, hogy a hiányzó tagok keresésére induljak, amikor is hirtelen előkerültek az elveszett bárányok, de nem akárhogyan.
Tao és Kris üvöltve rohantak a nappaliba és kezdtek el kardozni. Felvont szemöldökkel néztem rájuk, és próbáltam kivenni, mivel játszadoznak. Dóri hirtelen elkezdett mellettem sikítva nevetni, és fél másodperccel később én is megpusztulni készültem a nevetéstől. Tao kezében egy wc pumpa volt, míg Kris egy wc kefét szorongatott és azzal próbálta barátját hasba ütni, vagyis egyáltalán eltalálni. Körbe-körbe rohangáltak a nappaliban, miközben eszement állatok módjára üvöltöztek.
- Gyere, Taoooo, hadd mossam meg a fogaaaad – nyivákolta Kris, és már tolta az említett arcába a kefét, de Tao hátat fordított és futásnak eredt. Azaz eredt volna, de ahogy megfordult, összeakadtak lábai, és egy hatalmasat hasalt.
Kris kapott az alkalmon, és barátja hátára ugrott, majd elkezdte a kefét az arcába dörgölni, Tao pedig prüszkölve fordította el a fejét.
- Naaaa, ne köpködj, büdös a szád – röhögött fel Kris – Fogadj már szót apucinak, édes kisfiam.
Tao nem sokáig tűrte barátja érdekes mosakodó-módszereit. Egy mozdulattal lelökte magáról Krist, és most ő volt az, aki a másik csípőjére ült.
- Tudod kit hívj kisfiúnak – morogta, és a kezében lévő wc pumpát próbálta a földön fekvő srác arcára rányomni.
Dórival a hasunkat fogva nevettünk, és már szinte kínunkban fetrengtünk a kanapén. A könnyeinktől már alig láttunk, állkapcsunk pedig már rettenetesen fájt a sok kacagástól. Sosem gondoltuk volna, hogy valaha ilyenben részünk lesz, de mindketten tudtuk, hogy ezzel a fiúkat örök életük végéig cukkolhatjuk.
- Én ezt nem bíroooom – sikította Dóri, és lecsúszott a kanapéról.
Kris és Tao perceken keresztül bunyóztak a földön fekve; hol az egyikük kerekedett felül, hol a másikuk. Taonak egyszer sikerült is Kris arcába nyomni a pumpát, ami hatalmas cuppanással vált le a fiú arcáról, aki bosszúból a kefével kezdte el ütni a fekete hajú fenekét. Az egész verekedésnek az vetett vége, hogy Kris dühében elhajította a pumpát, ami nekirepült a falnak és kettétört.
Tao szomorúan mászott a játékszere után és ült le a sarokba megsiratni, Kris pedig elterült a földön és az este folyamán ott is maradt másnap reggelig.
Dórinak sikerült visszamásznia a kanapéra, de a nevetést még perceken keresztül se tudtuk abbahagyni.
- Komolyan úgy érzem, mintha csak álmodnék – törölgette szemeit Dóri – Ez jobb, mint egy vígjáték.
- Hát az biztos – terültem el a kanapén – Azt hiszem, több ilyen bulit kell szerveznünk.
A percek csak teltek, és már éjfél is elmúlt, amikor a következő röhögőgörcs is kitört rajtunk.
Chanyeol hirtelen gondolt egyet, és felugrott az előttünk lévő kisasztalra, majd letépte magáról pólóját és Dóri ölébe vágta.
- Hé, csajok, akartok valami szépet látni? – kérdezte hatalmas vigyorral az arcán, majd magára mutatott – Akkor ezt nézzétek!
Nem tudom, milyen zene ment éppen, de Chanyeol az ütemére körbe-körbe kezdte mozgatni a csípőjét. Dórival először sokkot kaptunk, és tátott szájjal összenéztünk, majd amikor Channie megingott és majdnem leesett az asztalról, elkezdtünk nevetni.
- Naaa, ez nem ér, nehogy már mindig rá csorgassák a lányok a nyálát – duzzogott Lay, majd félrelökve Chanyeolt, ő is fellépett az asztalra és vetkőzni kezdett.
Lassan gombolta ki az ingjét, miközben érdekes táncmozdulatokat tett és arcán egy perverz mosolyt ült. A másik fiú szúrós szemekkel nézett barátjára; egyáltalán nem tetszett neki, hogy nem ő van a középpontban.
- Menj már innen, Lay! – tolta arrébb, majd megeresztett felénk egy mosolyt, és elkezdte kicsatolni a nadrágját.
Ez volt az a pillanat, amikor Dórival felsikítottunk, és a szemünk elé kaptuk kezünket.
- Én ezt nem akarom látni, ehhez még kicsi vagyok! – mondtam nevetve, de azért az ujjaim közül szemmel tartottam a fiúkat.
Chanyeol hátat fordított nekünk, majd letolta nadrágját és felénk pucsított. Szerencsére volt rajta alsónadrág, de ez akkor is több volt a soknál. Tény, hogy szép kerek hátsó fele volt, de azért mégis…
- Akartok ennél többet is látni? – vigyorgott ránk válla felet, majd már épp azon volt, hogy az alsónadrágját is letolja, de most Lay volt az, aki nem nézte ezt jó szemmel, és csípőjével oldalba billentette. Channie elvesztette az egyensúlyát, és leesett az asztalról. Hatalmasat kiáltott, majd jót nevetett saját magán, és utána ő is lassan álomba merült.
- Király, akkor most én vagyok a soros – nyerített fel Lay, és eldobta az ingjét.
- Csak szeretnéd – lépett fel mellé Suho is – Most én jövök!
- Maradjatok mindketten, a vetkőzés az én elhivatottságom – csatlakozott Xiumin is, majd egy hatalmasat büfögött - Hupsz, bocsesz.
- A te szakmád, hogy elböfögöd az ábécét, szóval vonulj vissza – csapta vállba barátságosan D.O. Xiumint, majd ő is megpróbált valahogy az asztalra állni.
- Jól van srácok, elég lesz. Mindenki nagyon jól néz ki, csak szálljatok már le arról az istenverte asztalról, mert mindjárt beszakad alattatok – szóltam rájuk két nevetés közepett, miután hallottam, ahogy megnyikordul az asztal.
Nagy nehezen, de sikerült lehessegetnem őket, mielőtt még valami nagyobb baj történt volna. Dóri eközben még mindig hangosan nevetett, alig bírta abbahagyni.
- Esküszöm, ha valaki még valami baromságot csinál, én sikítva futok ki házból – mondta, majd egy adag chipset tömött magába.
Abban a pillanatban, ahogy ezt kimondta, egy Sehun és egy Kai kezdett őrületes vihorászásba. Dórival odafordultunk, hogy megnézzük, mi történt. Kai valahogyan megszerezte Tao törött pumpáját, aminek a tetejébe most egy üveg sojut próbált tölteni, de persze a fele a szőnyegre ment. Miután sikerült teletöltenie, átnyújtotta Sehunnak, aki egy húzással megitta azt, és már adta is vissza egy újabb adagért.
- Hát én ezt nem hiszem el! – kiáltottunk fel egyszerre Dórival, és ismét nevetni kezdtünk.
- Én azt hiszem, kimegyek egy kicsit levegőzni, nekem ez már túl sok – kelt fel nagy nehezen a kanapéról, majd óvatosan kikerülgetve a többieket az ajtó felé vette az irányt.
Egyedül maradtam, és megbontottam egy újabb üveg alkoholt. Fogalmam sincs, hányadiknak kezdtem neki, de még nem igazán éreztem hatását, bár tény, hogy felettébb jó kedvem volt. Két perccel később egy Chen vetődött mellém a kanapéra, aki rám nézett, elnevette magát, majd hátradőlt és elaludt. A fejemet csóválva vetettem rá egy pillantást, majd ismét a még bulizó tömegre meredtem.
- Hé, szállj le a csajomról! – jelent meg hirtelen Tao, majd arrébb löködve Chent, befészkelte magát kettőnk közé - Szia MinSeo! – vigyorgott rám, majd csuklott egyet.
- Nem is vagyok a csajod – mondtam neki felvont szemöldökkel, és tovább iszogattam.
- Egyelőre – felelte, én pedig kis híján félrenyeltem az italt és döbbenten meredtem rá. Hiába tudtam, hogy nem éppen van magánál, az ember akkor a legőszintébb, amikor részeg. Mindenesetre nem nagyon törődtem vele, csak jót mosolyogtam rajta.
- Na, ebből te nem kapsz, így is sokat ittál már – ütöttem egyet kezére, amivel ki akarta venni a kezemből a sojut. Durcásan nézett rám, majd tekintete Chenre tévedt, ismét lökött egyet rajta, hátradőlt a kanapén, a vállamra hajtotta a fejét és pillanatokon belül ő is elaludt.
Összeráncolt szemöldökkel néztem Taora, és egy kicsit megijedtem, hogy hirtelen ilyen közel került hozzám azok után, amiket tett, de rájöttem, hogy most nem fog bántani, ahhoz nincs eléggé magánál.

*

Dórit, amint kilépett a teraszra, megcsapta a kellemes, nyári esti levegő. Mélyet lélegzett, és már érezte is, ahogy kissé felfrissül. Néhány másodpercig ácsorgott csak kint, amikor észrevette, hogy a lépcső aljában ott ül Baekhyun és Luhan. Közelebb lépett hozzájuk, hogy megnézze, mit csinálnak, és amikor meglátta, hogy Baekhyun épp egy gyantacsíkot tép le Luhan lábáról, már nem tudta, mit tegyen: kezdjen el iszonyatosan nevetni vagy fusson világgá a sok őrült dologtól.
- Áh, szia Dóri – köszöntek a srácok, miután meghallották Dórit nevetni – Szexi a lábam, ugye? – vigyorgott önelégülten Luhan, és végigsimított a lábán – Jó sima. Megtapizod? – nyújtotta felé a lábát, de Dóri csak megrázta a fejét.
- Pihentagyúak vagytok – fogta a fejét – Honnan a jó életből szereztétek ezt?
- Hát… tőled – harapta meg ajkait Baekhyun, és bűnbánó arcot vágott – Ugye nem haragszol, hogy kölcsönvettük? Jajj, ne haragudj – pattant fel hirtelen és Dórihoz lépett.
- Ugyan, semmi baj – mondta mosolyogva, miközben még mindig alig akarta elhinni, hogyan sikerült ennyi bolonddal összekeverednie.
- De, biztos, hogy bánt a dolog, mert engedély nélkül vettem el – tántorodott meg, de szerencsére megkapaszkodott a korlátba – Takarodjá’ be, Luhan, bocsánatot kell kérnem Dóritól, és zavarban vagyok más fiúk előtt – utasította a fiút, aki nagy nehezen feltápászkodott, majd miután Baek fenébe rúgta, sikerült megindulnia befelé.
- Szóval… hikk – csuklott egyet Baekhyun, és egy lépést tett Dóri felé – Ne haragudj. Majd visszaadjuk, csak előtte kimossuk és leszedegetjük Luhan szőrszálait, oké? Mosógéppel is kimossuk, ha kell, csak ne haragudj – kért elnézést a srác, Dóri pedig próbált komoly arcot vágni.
- Tényleg nem gond, és nem kell visszaadnod – mosolygott továbbra is, majd összefonta kezeit mellkasán – Inkább menjünk be.
- De kell – újabb lépést tett felé, és elengedte a korlátot, aminek következtében hirtelen megszédült, és Dóri karjaiba zuhant.
Dóri nagy nehezen, de sikeresen megtartotta a srácot. Átkarolta őt, de Baekhyun arca véletlenül túl közel került arcához. Egyből elöntötte a pír, és a szíve is hevesen kezdett dobogni. Nem sokon múlt, hogy összeessen.
- Jéé, neked olyan szép szemeid vannak – csodálkozott Baekhyun és még közelebb hajolt hozzá. Dóri próbálta elfordítani a fejét, és lassan megindulni befelé, de a fiú túl nehéz volt ahhoz, hogy egyedül becipelje – És a szád is milyen szép. Hogy én ezt eddig miért nem vettem észre?
Dóri azt hitte, mindjárt szívrohamot kap. Teljesen zavarba jött, minden végtagja remegni kezdett és nem tudta, mit csináljon. Nagyon is szimpatikus volt számára Baekhyun már a kezdetektől fogva, és most, hogy ilyeneket mondott, fogalma sem volt, hogyan kezelje a helyzetet. Bár tudta, hogy Baekhyun is részeg, mint mindenki, de ha valakit, akit kedvelsz, ilyeneket mondd, nem leszel magadnál.
Baek a következő pillanatban egyik kezével álla alá nyúlt, és magával szembe fordította Dórit. Amint találkozott pillantásuk, Dóri elveszett a fiú ragyogó szemeinek örvényében. Elfelejtett mindent, teljesen kizárta a külvilágot és csak a fiú gyönyörű, hófehér arcát látta maga előtt.
Baekhyun közelebb hajolt hozzá, majd összeérintette ajkaikat. Lassan, gyengéden csókolták egymást, és simultak egymás karjaiba. Dóri egész testében remegett, és ha a fiú nem húzza magához a derekánál fogva, biztos, hogy térdre esik.
Nem tartott sokáig a csók, mindössze néhány másodpercig, ugyanis Baekhyun elveszítette egyensúlyát és Dórira esett. Dóri az utolsó pillanatban megtartotta őt, majd szitkozódva ugyan, de lassan sikerült bevinnie a lakásba.

2013. július 16., kedd

12. rész



https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhoFX080dDYuSvK93Ee0fhA0ReWgJeLBcwwSFmorIe3RqPMFDhXWf96db5kk7Kk5WajaHyxglgbGyXChkRnhMI2YmOmwxSED4B25cLwSi3NoYrT10NTwwASyJbkntQfIMVM1AFNAyHafmv-/s640/tao8.png


12. rész
*MinSeo szemszög*

- Hát ez a Tao tényleg egy paraszt – csuktam be dühöngve a szobánk ajtaját vacsora után – Fhú, csak egyszer hadd üssem pofán! Komolyan, hogy merészeli? – vetődtem le Dóri mellé az ágyra, aki eddig csak mosolyogva figyelt. – Az őrületbe kerget! Akkora egy perverz dög! Aish, te meg ne nevess már! – csaptam lábon, de a végén én is megeresztettem egy mosolyt.
- Bocsi, de olyan aranyos vagy, amikor így puffogsz magadban – dobott vissza egy párnát – Amúgy igen, tényleg nem volt szép tőle, amiket mondott, de még ez is jobb, mintha ki akarna nyírni minket. Mostantól pizsiben fogsz mászkálni, oké? – nevetett fel újból, én pedig válaszul ismét megütöttem.
- Menj a tudod hová. De amúgy igen, igazad van. Ha úgy vesszük, végre „normális” volt és nem csinált balhét.
- Na igen. Van egy olyan érzésem, hogy mielőtt idejöttünk, a srácok elbeszélgettek vele – sóhajtott fel Dóri, majd körbenézett a szobában – Olyan furcsa itt lenni. Szerinted visszaköltözhetünk valaha is? Nem mintha itt nem lenne jó, csak azért mégis…
- Fogalmam sincs. Az biztos, hogy egy ideig jobb lesz elkerülni, de hogy visszamehetünk-e… nem tudom. Én szeretnék, de egyelőre úgy néz ki, itt biztonságosabb. Tényleg, szerinted kik törhettek be hozzánk?
- Jó kérdés. Tudtommal nem ártottunk senkinek, amiért ezt érdemeltük. Megfordult a fejemben, hogy esetleg Tao az, de annak meg nincs értelme. Oké, hogy utál minket, de minek túrná fel a lakásunkat? Úgyhogy nem tudom, és ez eléggé aggasztó.
- Na ja. És az az üzenet… Hátborzongató – húztam magamra a takarómat, és Dórihoz bújtam.
Valaki kopogott az ajtón, mire mindketten összenéztünk, majd egyszerre kiáltottuk, hogy „gyere”, amin jót mosolyogtunk. Baekhyun és Kris lépett be.
- Bocsi, nem akartunk zavarni titeket, csak szerettünk volna bocsánatot kérni Tao miatt – nézett rám Kris, de csak legyintettem egyet.
- Amúgy tetszik a szoba? Jól érzitek itt magatokat? Ha nem, nyugodtan szóljatok, adunk másikat, van még pár - érdeklődött Baekhyun is.
- Nem, nem kell, minden tökéletes így. Nagyon szép ez a szoba. Ha nem gond, majd azért holnap még kipakolgatjuk a cuccainkat, és otthonosabbá varázsoljuk – mosolygott Dóri.
- Akkor jó. Csak ennyit szerettünk volna. Nem is zavarunk tovább, aludjatok jól. Most már megnyugodhattok, itt nem eshet bántódásotok – köszöntek el a fiúk, majd ismét magunkra hagytak.
Dórival még váltottunk pár szót, majd villanyt oltottunk, és álomra hajtottuk a fejünket.

*

Az elmúlt egy hétben nem sok mindent csináltunk, többnyire a lakásban voltunk és a fiúkkal hülyéskedtünk. Az utcára a történtek után nem igazán merészkedtünk ki, vagy ha mégis, akkor azt sosem egyedül tettük. Még mindig féltünk, ami jogos volt, hisz azóta se tudtuk meg, ki vadászik ránk.
- Lányok, ma este ünnepelünk! – lépett egyik délután hozzánk Sehun, széles vigyorral az arcán.
- Öhm… nem hiszem, hogy túl jó ötlet lenne elmenni bulizni, nekem meg szerintem MinSeonak sincs túlzottan kedve szórakozni menni azok után, ami legutóbb történt abban a discoban – húzta el száját Dóri.
- Persze, mi sem gondoltuk, hogy odamegyünk. Itthon ünnepelünk – huppant le a kanapéra Xiumin is.
- És mit ünnepelünk pontosan? – kérdeztem.
- Nem tudom… Mondjuk, hogy már egy hete itt vagytok és Tao még nem tett semmi rosszat – nevetett fel D.O.
- Igen, ráadásul még lakásavató bulitok se volt! – kapcsolódott be a beszélgetésbe Lay is.
- Hát… végülis benne vagyunk – egyeztünk bele mindketten, hisz az elmúlt egy hétben mindenki elég feszült volt, így egy kis kikapcsolódás nem ártott volna.
- Oké, akkor amíg mi kicsinosítjuk a lakást, ti menjetek el boltba – csapta össze tenyereit Chen.
- Rendben, amúgy is venni akartunk pár dolgot – álltunk fel a kanapéról, ahol lassacskán mind a tizenhárman összegyűltünk
- Veletek megyek! – indult meg az ajtó felé Baek Krissel és Chanyeollal az oldalán.
- A-a, nem, mindenki marad itthon, csak mi ketten megyünk – szóltam közbe, mire mindannyian meglepetten néztek rám – Ugyan srácok, ti is tudjátok, hogy nem kísérgethettek minket mindenhová örökké. Ez csak fokozza bennünk a félelmet, ami nem tesz jót nekünk. Ne aggódjatok, nem lesz bajunk, csak az utcavégi boltba megyünk, ami öt percre van innét.
- Igaza van MinSeonak, nekem sincs kedvem állandóan attól rettegni, hogy mikor kap el valaki. Az élet nem áll meg, bármi is történt. Ráadásul fényes nappal van, ha valaki ilyenkor akar megtámadni, az számíthat arra, hogy lesznek szemtanúk – karolt belém Dóri, majd megrázta a kezében lévő mobiltelefont – És itt van ez is, ha bármi gyanúsat észlelünk, azonnal hívunk titeket. Negyed óra és itthon leszünk.
Még mielőtt bármit is válaszolhattak volna, már ki is léptünk a szabad ég alá. Mivel nem jöttek utánunk, ezért tudtuk, hogy igazat adtak nekünk.
Egymás kezét szorongatva mentünk végig az utcán, ahol rengeteg ember sétálgatott. Egy kis félelmet még mindig éreztem, de próbáltam magamban elnyomni. Tényleg nem akartam, hogy állandóan rettegnünk kelljen, hacsak az utcára lépünk.
A vásárlással valóban hamar végeztünk, vettünk pár személyes dolgot, halomnyi édességet meg pár üveg piát, és már indultunk is vissza. Jól elszórakoztunk vásárlás közben, amivel kissé el is ment az idő, és fel is hívott minket Baekhyun, hogy hol vagyunk már ilyen sokáig, de miután nevetve közöltük vele, hogy minden rendben, megnyugodott.
Visszafelé tartottunk, amikor valakit véletlenül fellöktünk, és a földre esett.
- Uh, bocsánat – mondtuk szinte egyszerre Dórival, és aggódva néztünk az előttünk álló nőre.
- Van is miért – rántott elő hirtelen egy kést a nő, és olyan közel lépett hozzám, hogy senki se lássa, hogy azt a kést egyenesen a hasamnak szegezi.
Rémülten néztem Dórira, akiben szintén megállt az ütő. Úgy éreztem, mintha az idő megállt volna körülöttünk, és minden lelassult volna. Szinte biztos voltam abban, hogy nekünk itt helyben végünk van. Lehunytam szemeimet, és próbáltam visszanyelni előtörni készülő könnyeimet.
- Ki maga? – kérdezte remegő hanggal barátnőm.
- Az lényegtelen, hogy ki vagyok. Megöltétek a barátomat és most kegyetlenül bosszút állok.
– villantotta ránk dühödten szemeit. Még a hideg is kirázott, pedig egész kellemes volt az idő. – Eszedbe ne jusson a hülye kis haverodat hívni, mert a barátnődnek baja esik – nyomta a hasamnak még erősebben a kést, miközben Dórira nézett, aki megpróbálta Baekyhun számát tárcsázni.
- Most pedig… látjátok azt a furgont az utca túloldalán? – bökött fejével egy fekete, sötétített ablakú autóra. Dórival odafordítottuk a fejünket, majd egy bólintás után, ismét a nőre meredtünk – Nagyszerű. Akkor most szép lassan odamegyünk, de figyelmeztetlek titeket, ha szökni próbáltok, az egyiktőket itt helyben leszúrom. – még erősebben nyomta hasfalamnak a kést, amitől önkéntelenül hátrálni kezdtem, és velem együtt Dóri is.
Kínzó lassúsággal teltek el a percek, és magamban azért imádkoztam, hogy valaki jöjjön a segítségünkre. Rettenetesen féltem, és erősen szorítottam Dóri kezét. Már csak méterekre voltunk az autótól, amikor egy srác lépett mellénk
- Szerintem meg nem viszed őket sehová – kezét szorosan, határozottan a nő kezére fonta. Ügyelt arra, hogy ne keltsen feltűnést, mert ha valaki meglátja azt a kést, itt biztos, hogy kitör a pánik.
- Mi a…? Te meg ki a fene vagy? – nézett döbbenten a srácra. Láttam az arcán, hogy meglepődött; egyáltalán nem számított arra, hogy valaki keresztbe húzza számításait.
- Az lényegtelen – válaszolta nyugodt hangon, kimérten – De baromi gyorsan elveszed a  mocskos kezed MinSeo hasától, mert különben itt helyben foglak kicsinálni – mondta határozottan, és elrántotta a kezét tőlem.
Amint éreztem, ahogy a kés eltávolodik, hátrébb léptem, és megkönnyebbültem sóhajtottam fel. A srác, akinek még mindig nem sikerült látni az arcát, védelmezően állt meg előttünk.
- Most pedig szépen zsebre rakod azt a kést, és nagyon gyorsan elhúzol, világos? – a nő nyelt egy nagyot, de engedelmeskedett – Nagyon helyes. És ha még egyszer meglátlak a közelükben, szavak nélkül foglak darabokra tépni, és a legfájdalmasabb halálban lesz részed.
A nő lassan bólintott egyet, majd ránk tévedt tekintete, megeresztett egy fintort, majd hátat fordított és távozott.
Nagyot sóhajtva borultam Dóri nyakába, és egymást ölelve próbáltuk visszafogni könnyeinket.
- Nektek muszáj állandóan bajba keverednetek? – fordult felénk az ismeretlen srác, aki közel se volt ismeretlen.
- Tao?! – kiáltottuk egyszerre, és elkerekedtek szemeink.
- Hölgyeim – hajolt meg illedelmesen, miközben egy vigyort eresztett meg felénk, majd átvette a két szatyrot, amit a boltban vásároltunk – Mehetünk? Felmelegszenek az italok – lökött csípőjével oldalba, hogy végre elinduljunk.
Bár a lakás mindössze két percre volt tőlünk, mégis úgy tűnt, mintha órákra lenne. Teljesen le voltam sokkolódva a történtek után. Nem is tudom, mi döbbentett meg jobban: az, hogy kis híján elraboltak, vagy hogy Tao mentette meg az életünket.
Meg se bírtunk szólalni, csak egymás kezét szorongatva mentünk Tao után. Most komolyan, ő mit keresett ott? És miért mentett meg minket? Mármint oké, értem én, hogy utál, és hogy azért ő se akarná, hogy a barátai barátai meghaljanak, de mégis… Furcsa volt, hogy pont ő volt az, aki a segítségünkre sietett.
- Megjöttünk – nyitotta ki az ajtót Tao, mire néhányan egy emberként ugrottak fel a kanapéról.
- Sziasz… - köszönt volna Baekhyun, majd amikor meglátta, hogy hárman lépünk be az ajtón, meghökkent –Ti? Együtt? Öhm… Történt valami? – gyanúsan nézett ránk, de mi egyszerűen nem tudtunk mit válaszolni.
- Egy nő megtámadta őket az utcán, én meg megmentettem őket – fogta rövidre Tao és előhalászott egy üveg sojut a szatyorból – Ihatunk végre?
- Mi? Na várjunk! Megtámadtak titeket? – jött oda Kris hozzánk, majd karon ragadva minket leültetett a kanapéra – De jól vagytok?
- Öhm… fogjuk rá – szólaltam meg percek után először, de hangomon még így is érezni lehetett, hogy sokkos állapotban vagyunk.
- Biztos? – kérdezte Baek, miközben odaült mellénk, megfogta Dóri kezét és megölelte, de válasz helyett csak bólintottunk – De ki volt az, aki megtámadott?
- Shinwoo nője – kortyolt bele az alkoholba Tao – Bosszút akart állni rajtunk, amiért megöltük. Gondolom ezért akarta őket bántani, legalábbis ez tűnik ésszerűnek. De iszunk végre vagy most akkor mi lesz?
- Maradj már el, Tao! – szólt rá Suho, mire Tao csak szemforgatva bevonult a konyhába.
- Akkor lehetséges, hogy az az üzenet nekünk szólt, és nem a lányoknak? – tette fel a kérdést Kai, de senki nem tudott biztosan válaszolni.
- Szerintem a mai bulinak lőttek – sóhajtott fel Luhan.
- Mi? Ne, nehogy miattunk fújjátok le ezt az egészet – mondta hirtelen Dóri – Ami az előbb történt, az valóban megrázó volt, de… ha már ilyen szépen feldíszítettétek a lakást, akkor ne rontsuk el. Legalább sikerül túltenni magunkat a mai incidensen.
- Igaza van Dórinak – helyeseltem, majd kinyújtottam kezemet – Kérek egy sojut!
A srácok zenét kapcsoltak, a buli lassan beindult és a feszültség is lassan kezdett feloldódni. Még mielőtt mindenki az alkohol hatása alá került volna, beslisszoltam a konyhába, ahová Tao ment. Épp a chipszeket öntötte egy tálba, amikor beléptem. Percekig csak álltam az ajtóban, nem tudtam, mit kéne mondanom neki, de Tao valószínűleg megérezte, hogy ott vagyok, mert megszólított:
- Mondasz is valamit, vagy csak engem akarsz stírölni? – nézett egy pillanatra hátra a válla fölött, én pedig zavartan elkaptam a fejem – Ha csak meg akarod köszönni, amit tettem, akkor azt hagyd a francba, mert nem szívesen tettem.
Felsóhajtottam, és elengedtem a fülem mellett a megjegyzését. Hiába is Tao az csak Tao, nem fog megváltozni még akkor sem, ha néha megmenti az életünket. Csupán csak azért tűr el, mert a srácok bírnak minket, semmi másért.
- Köszi, hogy… megmentetted ma az életünket – nyögtem ki nagy nehezen annak ellenére, hogy azt mondta, nem kell. Még mindig a hatása alatt voltam a történteknek.
Most ő volt az, aki felsóhajtott és visszanyelte az egyik sértő megjegyzését. Nem tudtam, mégis mit mondhatnék még neki, de valahogy nem akaródzott kimenni. Ezen a napon másképp viselkedett magához képest. Megmentette az életünket, és ha úgy vesszük, rendesen elbeszélgettünk. Más volt, kedvesebb, és ez furcsa volt. Valahogy ezt akartam szavakba önteni, vagy rákérdezni, hogy miért van ez, de nem tudtam megfogalmazni gondolataimat.
- Meddig bámulsz még? Csak mert nem csípem a társaságod – mondta, ez pedig nekem elég volt ahhoz, hogy hátat fordítsak és kimenjek – Hé! – kiáltott utánam, én pedig visszafordultam – Azért jól vagy?
- Persze – mondtam rekedtes hangon, és ismét hátat fordítottam.
- MinSeo! – szólt ismét utánam, én pedig újból visszafordultam – Ezt idd meg, jót fog tenni! – dobott felém egy üveg sojut, mire bólintottam és most már végleg otthagytam.

2013. július 11., csütörtök

11. rész





11. rész

*Dóri szemszög*


- Dóri…- hallottam Baekie hangját.
- Hm?- morogtam álmosan.
- Ideje lenne felkelni, mert éjszaka megint nem fogtok semmit aludni…
- Mennyi az idő?- nyújtózkodtam.
- 5 óra van- mosolygott Baekie.
- Minseo?- néztem barátnőm üres helyére.
- Krisszel főz… Gyere te is!
- Baek!- szóltam utána.
- Igen?- fordult vissza mosolyogva.
- Köszönöm, hogy tegnap este… vagyis éjszaka itt voltatok velünk…- piszkáltam zavartan a takaróm.
- Ez csak természetes, azok után, ami történt. Na, gyere, te álomszuszék!- ment ki a többiekhez a konyhába.
Nagy ásítások közepette rendbe szedtem magam a fürdőbe, és én is csatlakoztam a népes társasághoz, akiket a nappalinkban találtam.
- Sziasztok!- mosolyogtam.
- Szia!- mosolygott vidáman Chanyeol- Hogy aludtál?
- Egész jól…- huppantam le Xiumin mellé a kanapéra.
- Szia Dóri!- jött be Kris és Minseo is- Nem vagy éhes?
- Öhm… még nem igazán… Pocak még alszik.
Ezen többen felnevettek.
- Ha már mindketten ébren vagytok… Arra gondoltunk a fiúkkal, hogy elhívnánk titeket újra magunkhoz, és… Ha gondoljátok, válaszolunk minden kérdésetekre- vakargatta a tarkóját Kris.
- Tao természetesen nem lesz otthon!- Baekie.
- Én benne vagyok!- mosolygott Minseo.
- Semmi akadálya!
- Akkor egyetek valamit, aztán mehetünk- lelkesedett Channie.
- De én nem…- kezdtem tiltakozni.
- Akkor is enned kell valamit!
- Aigoo… Szörnyű vagy…- nyújtottam ki a nyelvem.
Minseoval bekaptunk néhány falatot, felöltöztünk, és néhány fontosnak talált dolog összepakolása után elindultunk a fiúk palotája felé. Útközben rengeteget nevettünk Kris és Channie civakodásán.
- Srácok!- kiabált Kris, amikor beléptünk az ajtón- Itt van Minseo, és Dóri! Gyertek le!
Nem sokkal később már 11 fiúval ültünk a nappaliba.
- Jól vagytok azért?- kérdezte félénken Lay.
- Jobban, mint tegnap…- mosolyogtam rá.
- Mit szeretnétek tudni?- kérdezte Suho.
- Kinek mi a képessége?- nézett körbe Minseo.
- Biztos, hogy erről szeretnétek beszélni?- húzta el a száját Chen.
- Ha egyszer már nyakig benne vagyunk ebbe a dologba, akkor had lássunk tisztán…- mondtam.
- Hát oké… Én uralom a villámokat- mondta Chen- Bármikor, bárhova tudok csinálni villámot…
- Én irányítani tudom a levegőt…- Sehun- Tudom, ez furcsán hangzik, de akár ide a nappali közepére és képes lennék egy tornádót csinálni.
- Ezt a bemutatót most szerintem mellőzd…- kuncogott Kai.
- Én fagyasztani tudok- mosolygott Xiumin.
- Én a földet tudom… irányítani… Vagy valami olyasmi…- mosolygott zavartan D.O.
- Én gyógyítani tudok, de… Ezt már tudjátok…- Lay.
- Enyém a tűz, de… Sajnos ezt is tudjátok már…- húzta el a száját Channie.
- Én pedig le tudom hűteni Chanyeol, ha túlságosan felforrósodnak, ugyanis az én képességem a víz- mosolygott Suho.
- És te?- fordult Minseo Luhanhoz.
- Ezt szerintem jobb lesz, ha megmutatom- húzódott sejtelmes mosolyra az ajka- Szomjasak vagytok?
- Igen, de… miért?- kérdeztem, azonban mire a mondatom végére értem, Luhan kezébe egy jól megrakott tálca volt, rengeteg pohárral és üdítővel.
- Ezt mégis hogy a francba csináltad?- kerekedett ki Minseo szeme.
- Az én képességem a telekinézis… A gondolataimmal tudok tárgyakat mozgatni- mosolygott.
- Nagyon durva- ámuldozott Minseo.
- És… Mr mindenképpentönkreteszemazéleted Úr mire képes?- kérdeztem.
Többen felnevettek.
- Nos… Tao kontrollálni tudja az időt- mondta Suho.
- Hogy mi?- kérdezte Minseo értetlenül.
- Képes arra, hogy leállítsa az időt, hogy eltolja… Egyszóval ha ő úgy gondolja, hogy tovább akar aludni, akkor csak visszatekeri az idézőjeles órájának mutatóját, és „visszamegy” az időben.
- Te jó úr Isten…- néztem hatalmas szemekkel Minseora- Ezért nem voltam ott veled a kávézó előtt! Amikor először ránk támadt…
- Akkor azért jöttetek olyan későn, amikor először itt voltunk, és berángatott a szobájába…- nézett Minseo csodálkozva.
- Hogy ez eddig nem jutott eszünkbe…- sóhajtott Kris.
- Mindegy is, ezen már nem lehet változtatni- mosolyogtam- Már csak abban reménykedhetünk, hogy több ilyen akciót nem tervez ellenünk…
Ezután vidámabb dolgokról kezdtünk el beszélgetni, és nagyon sokat nevettünk, egészen addig, amíg Tao meg nem jelent.
- Azt hiszem itt az ideje, hogy menjünk…- tettem le a poharam az asztalra.
- Óh, ugyan, maradjatok csak… Engem nem zavartok…- ült le a fotelom karfájára Tao, miközben gonosz mosollyal méregetett.
- Tao!- szólt rá Baekhyun.
- Valami problémátok van?- nézett a fiúkra.
- Igen, te vagy a probléma- állt fel Minseo- Köszönjük a meghívást, nagyon jó volt beszélgetni. Majd valamikor találkozunk.
- Ha bármi van, hívjatok!- mondta Kris.
- Rendben! Sziasztok!
Fogtunk magunknak taxit, és bemondtuk a címünket.
- Kár, hogy Tao ilyen hamar hazajött, nagyon szívesen maradtam volna még…- sóhajtottam.
- Olyan jó volt beszélni ezekről a fiúkkal… Így már azért érthetőbbek a dolgok- Minseo.
Amikor a ház elé érkeztünk, kifizettük a taxit, és felmentünk. Azonban amikor a lakásunk elé értünk, megfagyott bennem a vér.
- Jézusom… Valaki járt itt…- mutattam a résnyire nyitva levő ajtóra.
- És ha még mindig itt van? Dóri, én félek!- nézett rám kétségbeesetten Minseo.
Remegő kezekkel előkotortam a telefonom, és tárcsáztam Baekhyunt.
- Igen?- hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Baekhyun, valaki járt a lakásunkba, nyitva van az ajtó…
- Micsoda? Ugye nem mentetek még be?
- Nem, nem merünk bemenni…
- Maradjatok a folyosó végén, egy pillanat és ott vagyunk!
Eltettem a telefonom, megragadtam Minseo kezét, és a folyosó végére rángattam, tisztes távolságba a lakásunktól.
- Mit mondott Baekyhun?- kérdezte Minseo könnyes szemekkel.
- Hogy mindjárt itt lesznek, addig maradjunk távol az ajtótól- öleltem magamhoz.
- Dóri, én nagyon félek!- sírta el magát.
- Én is…- szipogtam.
- Lányok!- lépett mellénk Baekyhun, Kai, Kris és Suho.
- Arra jöttünk haza, hogy nyitva van az ajtónk, és…- nem tudtam végigmondani, mert kitört belőlem a sírás.
- Gyors körülnézünk, hogy van-e még itt valaki- simított végig a kezemen Baekhyun- Addig maradjatok itt!
Minseoval egymásba karolva álltunk, és vártuk, hogy a fiúk kijöjjenek, hogy minden rendben van.
- Lányok!- kukkantott ki Suho- Nincs itt senki, jöhettek.
Minseoval a könnyeinket törölgetve mentünk be a lakásba, de ahogy beléptünk az ajtón, újra kitört belőlünk a sírás. A lakás teljes mértékben fel volt forgatva, mintha csak kerestek volna valamit. A nappaliba felborították az asztalt, a kanapé párnái szét voltak szaggatva, jó néhány könyv le volt dobálva a földre. A konyhába rengeteg tányér és pohár törötten hevert a földön.
- Miért?- sírtam- Mégis miért?
Félve nyitottam be a szobámba, ahol hasonló káosz fogadott. Az ágyamról minden le volt dobálva, az összes ruhám a földön volt, a képeim törött üveggel hevertek a padlón, és a féltve őrzött angyalkáim egy része is darabokban volt.
- Neeem- zokogtam fel hangosan.
- Dóri…- guggolt le mellém Baekhyun.
- Ezt még apukámtól kaptam…- szorongattam a kedvenc tündérem- Miért csinálták ezt?
- Próbálj megnyugodni…- ölelt meg Baekie- Vittek el valamit?
- Nem tudom… Nem tudom…- sírtam.
- A laptopod megvan, szóval szerintem ez nem rablás volt- nézett az asztalomra.
- Fiúk!- sikított Minseo.
Baekhyun azonnal felpattant és kifutott. Nagy nehezen feltápászkodtam, és kimentem a szobámból.
- Hol vagytok?- kérdeztem.
- A fürdőbe, de…
Beléptem a fürdőbe, amit szintén nem kíméltek. 
- Mi történt?- kérdeztem.
Amint Minseo arrébb lépett, észrevettem a tükörre írt feliratot.
- „Ez még csak a kezdet!”- olvastam fel hangosan- Ez mégis mi a francot jelent?- kérdeztem kétségbeesetten.
- Azt, hogy itt már nem biztonságos nektek- mondta Suho.
- És mégis hova tudnánk menni?- kérdezte Minseo kisírt szemekkel.
- Hozzánk!- vágta rá Kris.
- Mert ott sokkal biztonságosabb…- mondtam.
- Én magam fogom Taot kitenni a házból, ha hozzátok mer nyúlni- Kris- A szavamat adom, hogy nálunk biztonságba lesztek.
- Itt tényleg nem maradhattok…- nézett körbe Kai.
- Nem is tudnátok, hiszen romokba van az egész lakás- Suho.
- Gyertek el hozzánk…- karolta át a vállam Baekhyun- Vigyázni fogunk rátok!
Ránéztem Minseora, és láttam a szemében a félelmet. Tudtam, hogy itt nem maradhatunk, hiszen bármikor visszajöhetnek azok, akik ezt tették, de mégis… Amióta Szöulba költöztünk, ez volt a mi kis otthonunk, ahova munka után jól esett hazajönni.
- Rendben- mondtam- Viszont akkor segítenétek pakolni?
- Persze- mosolygott mind a négy fiú.
- Én nagyon gyorsan hazaugrok, felvázolom a fiúknak a helyzetet, meg előkészítem nektek az egyik üres szobát- mondta Kris- Gondolom, ma egy szobába szeretnétek aludni.
-Igen, és… Nagyon szépen köszönjük!- öleltük meg Minseoval.
- Ez csak természetes- mosolygott, majd eltűnt.
- Majd én segítek neked pakolni- lépett mellém Baekhyun.
- Köszönöm- öleltem meg őt is.
Bementünk a szobámba és jó néhány fontosabb dolgot, amit hirtelen bele tudtam zsúfolni egy bőröndbe, Baek segítségével összepakoltunk. A könnyeimmel küszködve léptem ki a nappaliba, ahol a többiek mellett már ott volt Chanyeol is.
- Szia!- mosolygott rám.
- Szia!- köszöntem neki, ő pedig azonnal magához húzott, és megölelt.
- Fel a fejjel kicsilány- simogatta a hátam- Hidd el, nálunk arany életetek lesz!
- Na, gyertek!- fogta meg Minseo bőröndjét Kris.
Fájó szívvel hagytuk magunk mögött a lakásunkat. Már várt ránk egy taxi, amibe beszállva újra szabadjára engedtük a könnyeinket. A fiúk házához érve egy kicsit megnyugodtam, hiszen tudtam, hogy itt biztonságban leszünk, és ha Tao is békén hagy minket, akkor nyugodtak lehetünk.
- Sziasztok!- köszöntek a többiek, akik már a nappaliba vártak minket.
- Sziasztok!- köszöntünk Minseoval.
- Gyertek, megmutatom a szobátokat, gondolom, most egy kicsit szeretnétek egyedül lenni- Kris.
Csendben követtük Krist és Baekhyunt. Egy nagyon barátságos szobába vezettek minket.
- Itt van külön fürdőtök, és ha bármire szükségetek van, csak szóljatok- mutatott az egyik ajtóra Kris.
- Rendben, köszönjük- szipogott Minseo.
A fiúk kimentek, mi pedig Minseoval egymást ölelve sírtunk.
- Ki tehette ezt?- kérdezte barátnőm vörösre sírt szemekkel.
- Fogalmam sincs- kutattam egy zsepi után- De… Az otthonunk… A munkánk gyümölcse… Nem tudom ki volt képes ilyenre…
- Szerintem én elmegyek zuhanyozni- lépett a bőröndjéhez Minseo- Hátha egy kicsit lenyugszom tőle…
- Utánad majd én is elmegyek.
Amíg Minseo zuhanyzott, én kipakoltam a bőröndjeinkből. Pont kijött barátnőm a fürdőből, amikor kopogtak.
- Szabad!- mondtuk Minseoval egyszerre.
- Öhm… Nemsokára kész a vacsora, szeretnénk, ha lejönnétek enni- kukkantott be Sehun.
- Rendben, de én gyorsan szeretnék lezuhanyozni- mondtam.
- Csak nyugodtan- mosolygott és kiment.
- Nagyon ciki lesz, ha pizsibe megyek le?- nézett rám Minseo.
- Már miért lenne ciki? Ha azt vesszük, már itt lakunk… És különben is, Kai, Kris és Baek már látott minket pizsibe…
- Igaz- mosolygott- Siess a zuhanyzással, mert… Eléggé éhes vagyok…
- Gyors leszek!
Amilyen gyorsan csak tudtam, lezuhanyoztam, és Minseoval lementünk az étkezőbe, ahol már mindenki az asztalnál ült.
- Bocsánat, hogy ránk kellett várni- mondtam.
- A látvány felér egy bocsánatkéréssel- mérte végig Tao Minseot.
- Tao!- szólt rá Kris- Örülnék, ha az ilyen megjegyzéseidet inkább megtartanád magadnak.
- Elnézést apuci- mondta gúnyosan.
Csendben megvacsoráztunk, majd elköszöntünk a fiúktól és elvonultunk aludni.